A zenei producer palánták leggyakoribb hiányosságai

 

Közel tízéves oktatói tapasztalataim alapján összegyűjtöttem az elektronikus zeneszerzők körében tapasztalható néhány gyakori hiányosságot. Lesz szó itt alapvető és kevésbé súlyos helyzetekről egyaránt.  Kemény, nyers írás következik, előre is elnézést kérek mindenkitől! 😀 A mondanivaló és a hangvétel ennek ellenére pozitív, valójában a fejlesztendő területekre világít rá. A cikk főként a kezdő és semi-pro producerekről/nek szól (nem azoknak, akik ebből élnek).  Vegyük sorra azt a 10 okot, ami leggyakrabban áll a zenei producei sikerek útjába:

Nincs zeneelméleti tudása

Ezzel önmagában nincsen gond, hiszen az underground elektronikus zenék nagyrészében elegendő az adott stílusjegyeket ismerni elég egy skálán belül mozogni, éstöbbnyire állóharmónia szól végig (már ahol egyáltalán van hangnem :D). A mainstream zenékre (többnyire! :D) egyszerű akkordkörök jellemzőek, nem szükséges hozzájuk a Zeneművészeti egyetem elvégzése. Elegendő lehet tehát némi ritmikai, összhangazttani alapismeret. Ne feledjük viszont, ha valakinek a tudása túlmutat az adott feladaton (tevékenységen), akkor az sokkal gyorsabban, szinte játszva hozza létre a fejében megjelenő hangzást, nem kell órákig, vagy napokig sakkoznia egy-egy dalrészleten. Arról nem is beszélve, hogy olyan hatáskeltési eszközök vannak a kezében, hogy képes tudatosan játszani a hallgató érzelmeivel. (Az elméleti tudás viszont nem helyettesíti az adott stílus iránti elkötelezettséget, a műfaj sajátosságának ismeretét).

Nem ért a szintetizátorokhoz

Ez sem jelent feltétlenül nagy gondot, amennyiben az illető loop-based zenéket ír (house, techouse, minimal), viszont ha olyan stílusban mozog, ahol a szinti automatizálás nagyobb szerepet kap (melodic techno, future house/bass, psytrance, Dnb, dubstep), akkor hiába tölti le akár a Cymatic templateket, nem lesz tőlük sokkal okosabb. Aki nem ért a szinti programozáshoz, előre gyártott templatekből, kész groove-okból dolgozik, plugin használata kimerül egy NEXUSban, esetleg valamelyik divatos szoftszintiben (Serum, Massive, Sylent, stb.), ahol a presetek paramétereihez is csak félve, vagy random nyúl. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz zenét csinál (főleg, ha jó ízlése és füle van), azt viszont kijelenthetjük, hogy erős korlátok közé van szorítva, a mások által létrehozott hangzásokból gazdálkodik, zenéje tehát semmiképp sem nevezhető egyedinek.

Még ritmikai alapismeretekkel sem rendelkezik

Ő nem képes még olyan szintű zene létrehozására, amire bárki is megmozdul, vagy akár csak a fejét bólogatja. Ja, de: ha megfelelő gyártók loopjait megfelelően válogatja össze a zenéjében. Durva, hogy vannak, akik a 10. megjelenésük után sem tudják, mi pl. az 1/16T, vagy az 1 BAR.

Nincs hallása

Az egyik legdurvább gyakori jelenség. Ők azok, akik abban a hitben vannak, hogy 1 év „zeneszerzési” tapasztalattal a hátuk mögött már a legnagyobb fesztiválon fognak játszani és az összes jó csaj a pult alatt fog térdelni közben. Számukra van egy rossz és egy jó hírem: ez sajnos nem lesz így, a hallás viszont fejleszthető, elég komoly szintekre!
Tény, hogy az, akinek gyengébb a zenei hallása, annak jóval nehezebb dolga lesz, de ennek az adottságnak a hiánya sokszoros szorgalommal egész jól  pótolható.

Nincs szorgalma, akaratereje

A leggyakrabban azoknál fordul elő, akik igazán tehetségesek. Melléjük mindenképpen kell egy co-producer, vagy egy manager (szerű lény), aki rúgdossa őket, maguktól ugyanis képtelenek az operatív feladatok ellátására, a határidők betartására, vagy akár egyetlen dal befejezésére is.

Nem képes önállóan befejezni egy tracket sem, mindig újba kezd

Ez talán a leggyakoribb jelenség a folyamatos sikereknek még nem örvendő producereknél. Ennek egyszerű okai vannak: nem megfelelő a workflowja, ugrál az egyes munkafolyamatok között, nem tudatosan használja az eszközöket, a DAW-ot, nincs víziója (A suliban talán ezek azok, amiket a leginkább orvosolni szoktunk.)

Nincs víziója

Tipikus jelenség. A legtöbb kezdő producer úgy ül le zenét írni, hogy nincs konkrét elképzelése, hanem a végeredmény az lesz, ami sikerül. A dalszerzés elején (és közben sem) határoz meg támpontokat, elképzeléseket, hanem csak próbálkozik (ahogy a kiskutyák szoktak). Szép és jó érzés így is zenélgetni, viszont aki magára ismer, ne hívja magát „zenei producernek”. (Én se hívom magamat futballistának, mert havonta egyszer kimegyek a haverokkal rúgdosni – főleg, hogy nem is szoktam :D) 

Ugrott egy lépcsőfokot és azt hiszi, mindenkinél jobb

Mindenki átesett már azon, hogy valami nagy áttörés jött a zenei fejlődésében, akár magától jött rá, akár segítséggel. Mindig van egy-egy szintugrás, ami után az önbizalom megnő (pl. sikerült egy „olyan” bassline-t csinálni), azonban ne feledjük, hogy ettől még lehet, hogy a dalszerkezet szar, illetve ez a lépés a dinamikai hibáinkat sem biztos, hogy orvosolta.

Mindent saját maga szeretne csinálni a legelső hang leütésétől a masterig

Az egyszemélyes világsztárok is (akik tényleg maguk írják a zenéiket) teamben dolgoznak. Van, akinek külön ütem,- és dallamfelelőse is van, de tipikusan a producer,  a mixing és a mastering szakember külön személy, a három munkafolyamat három különböző helyszínen zajlik. Itthon a kisebb piac=kisebb budget miatt erre kevesebb esetben van lehetőség, de ne feledjük, hogy ez az optimális.

Nem ismeri a digitális jelfeldolgozás folyamatát, a stúdióban használatos eszközöket, vagy magát a DAW-ot sem

Legtöbben sajnos bizony nem tudják, mi zajlik a ’dobozban’. Nem mondom, hogy ezen a területen is egyetemi szintű tudással kell rendelkezni, de az alapvető működéssel illik tisztában lenni, hiszen aki érti legalább egy konverter, vagy egy plugin működését, az ésszerűbben fog dolgozni, kevesebb felesleges kör megfutásával. Ja, és nem kerget hiú ábrándokat, azzal kapcsolatban, hogyha lenne két analóg EQ-ja és kompresszora, akkor minden hangzásbeli problémája megoldódna.

Nincs ízlése

A végére hagytam ezt a ráadás pontot. Ez az egyetlen hiba/hiányosság/gyeneség (nevezzük bakárhogyan), amin nem lehet változtatni. Az összes többi pont javítható fejleszthető (akár külső segítséggel, akár önfejlesztéssel – ez ugye egyén függő). Lehet valakinek tök jó hallása és ritmusérzéke, vagy akár elméleti tudása, ha ízlése nincs, legfeljebb önmaga szórakoztatására foglalkozzon zenéléssel!

 

Persze ezeken kívül rengeteg olyan adottság – vagy annak hiánya – táplálhatja a sikertelenséget, amiről itt nem volt szó: pl. kezdeményezőkészség hiánya, irigység, önértékelési zavar (többre, vagy kevesebbre tartja magát, mint ami valójában), nem hajlandó áldozatokat hozni, esetleg egy olyan párkapcsolatban él, amiben nem nézik jó szemmel az ő tevékenységét, vagy hiányzik a legszükségesebb motor: a HIT (nem vallási, hanem önmagában és a célokban való  hit!
Ezeken is mind-mind lehet segíteni (de az ízlésen még mindig nem) 😀